2 Corinthians 5
1 PÁL VÁGYÓDIK A MENNYEI HAZÁBA ÉS ARRA, HOGY AZ ÚRHOZ HAZAKÖLTÖZZÉK Mert tudjuk, hogy amikor a mi földi házunk, ez a sátor szétbomlik, Isten fölépít minket: nem kézzel csinált, örökkévaló házat ád a mennyben.
2 Azért, amíg e földi testben élünk, sóhajtozunk, mert azt kívánjuk, hogy mennyei házunkba költözhessünk,
3 mert ha abban lesz lakozásunk, nem fogunk mezíteleneknek (test nélkülieknek) találtatni.
4 Mert mi, akik még e földi testben sátorozunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem levetkőztetni kívánunk, hanem felöltöztetni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet.
5 Aki pedig lehetővé tette, hogy éppen ez megtörténjék mivelünk, az: az Isten; Ő az, aki foglalóul erre a Lelket adta minékünk.
6 Azért hát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amíg a földi testben van lakozásunk, az Úrtól távol van lakozásunk; -
7 mert hitben járunk, nem színről-színre látásban; -
8 de mégis bizakodunk, és annál inkább kívánunk e földi testből kiköltözni és az Úrhoz hazaköltözni.
9 Azért szívvel-lélekkel arra törekedünk, hogy akár e földi testben lakozunk, akár kiköltözünk e földi testből, kedvesek legyünk Őnéki.
10 Mert minékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztusnak ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja jutalmát vagy büntetését azért, ami jót vagy rosszat földi életében cselekedett. (Róm 14:10)
11 AZ APOSTOL TÖREKVÉSE AZ, HOGY EMBEREKET NYERJEN MEG ÉS SZOLGÁLJA ŐKET Minthogy tehát tudjuk, hogy az Urat (mint a mi bíránkat) félnünk kell, azért arra törekedünk, hogy embereket nyerjünk meg; Isten előtt pedig nyilván van a mi életünk; remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilván van.
12 Ezzel nem akarjuk magunkat tinéktek ismét ajánlani, hanem alkalmat adunk néktek a mivelünk való dicsekedésre, hogy tudjatok mit felelni azoknak, akik testi elsőbbségükkel dicsekedhetnek ugyan, de szívük tisztaságával nem.
13 Ha pedig „nem voltunk eszünkön\, Istennek szolgálatában történt az; de ha „eszünkön voltunk\, az a ti szolgálatotokban történt.
14 AZ APOSTOL AZ ISTENNEL VALÓ MEGBÉKÉLÉST SZOLGÁLJA Krisztusnak ránk áradó szeretete ösztökél minket, - mint- hogy ráeszméltünk arra: hogy ha egy meghalt mindenkiért, úgy hát azok (vele együtt) mind meghaltak;
15 és Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezentúl ne maguknak éljenek, hanem Annak, aki őérettük meghalt és feltámadt.
16 Azért mi mostantól fogva senkit sem testi megjelenése szerint ismerünk; sőt ha ismertük is testi megjelenése szerint Krisztust, most már nem így ismerjük.
17 Azért ha valaki eggyé lett Krisztussal, új teremtmény az; a régiek elmúltak, íme, minden újjá lett.
18 Mind ez pedig Istennek műve; Ő Krisztus által megbékéltetett minket magával, és a megbékéltetést hirdető szolgálatot mireánk bízta;
19 Isten ugyanis Krisztus által megbékéltette magával a világot: nem rótta fel nékik vétkeiket, és mireánk bízta, hogy ezt a megbékéltetést hirdessük.
20 Krisztus nevében járunk tehát követségben, mintha Isten kérne titeket miáltalunk: Krisztusért kérünk titeket, béküljetek meg az Istennel.
21 Mert Isten Krisztust, akiben nem volt bűn, bűnné (bűneinkért való áldozattá) tette miérettünk, hogy mi Őáltala Istennek igazságosságává (megigazultakká) legyünk.